2017-ben selejtezhető iratok

olvasási idő: 4 perc

Megőrzési idő az adózásban
Az iratmegőrzési kötelezettség vizsgálata során talán a legfontosabb kérdés amire figyelni kell, az elévülési idő. Az adózás rendjéről szóló törvény (ART) előírásai szerint az iratokat az adó megállapításához való jog elévüléséig kell az adózónak megőrizni. Ebből következően az iratokat nem elég pusztán megtartani, hanem olyan formában kell tárolni, hogy a dokumentumokból az adó az elévülési időn belül bármikor újra megállapítható, illetve az adó megállapítása ellenőrizhető legyen.
Az ART rendelkezése szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével elévül, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni.
Abban az esetben, ha egy adott időszak bevallását az adózó önellenőrzéssel helyesbíti, akkor az önellenőrzést alátámasztó bizonylatoknál, nyilvántartásoknál az önellenőrzés esedékességét kell az elévülési idő kezdetének tekinteni, emiatt az iratok selejtezését célszerű a könyvelővel történt egyeztetést követően megtenni.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy normál üzleti éves vállalkozás – tekintettel a társasági adóbevallás adóévet követő május 31-i határidejére – a 2016-os évre vonatkozó adózási iratait 2022. december 31-ig köteles az adóhatóságnak bejelentett iratőrzési helyen tárolni. A másik oldalról vizsgálva, a 2017-es évben a 2010-es vagy az azt megelőző adóévhez kapcsolódó adózási iratok megőrzési kötelezettsége szűnik meg.
Az elévült kötelezettséghez kapcsolódó, és ezért selejtezhető iratok megsemmisítését tételes selejtezési jegyzékkel kell dokumentálni.

Megőrzési idő a számvitelben
A számviteli törvény néhány, kiemelt fontosságú bizonylatra a fentiektől eltérő elévülési időt határoz meg.
Az adózónak a könyvviteli elszámolást közvetlenül (számlák, banki kivonatok, szerződések) és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatokat (főkönyvi kartonok, részletező nyilvántartások stb.) legalább 8 évig olvasható formában, visszakereshető módon kell megőriznie. Ettől eltérően, az üzleti évről készült beszámoló és az azt alátámasztó főkönyvi kivonat, leltár, értékelés esetében a megőrzési kötelezettség 10 éves időtartamra terjed ki.
Fontos megjegyezni, hogy a fenti kötelezettség az adózó átalakulásakor, illetve megszűnésekor is fennáll, vagyis az iratokat erre hivatkozva nem lehet hamarabb megsemmisíteni.
A fentiektől eltérően a bér és munkaügyi nyilvántartásokat nem lehet selejtezni, hiszen azokra a nyugdíj kiszámításához vagy a szolgálati idő megállapításához az 5, 8 vagy 10 éves elévülési időn túl is szükség lehet.
A megőrzési kötelezettség minden esetben az adózót terheli, így annak felelősségét másra nem lehet áthárítani.

 

Jogszabályi hivatkozások:

A bizonylat megőrzése: Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 47. §

A bizonylatok megőrzése: A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 169. §

Jogkövetkezmény: A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 170. §

Adóbírság: Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 170. § (1) bekezdés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s