Bár mindkettő betegséggel, keresőképtelenséggel kapcsolatos, különböznek, mást jelentenek:

Betegszabadságra jogosult az, aki saját betegsége miatt keresőképtelen, orvosi igazolással rendelkezik, jogviszonya a foglalkoztatóval a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozik (pl. munkavállaló). A betegszabadságot a munkáltató adja ki, amely naptári évenként az első 15 munkanapra jár. Az év közben kezdődő munkaviszony esetében a betegszabadság arányos részére jogosult a foglalkoztatott.

Az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozás tagja, a megbízási jogviszonyban munkát végző magánszemély nem jogosult betegszabadságra; a foglalkozási betegség, az üzemi baleset, a gyermek ápolása miatt,  a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség esetén is az első naptól táppénz jár.

A betegszabadságot a munkáltató fizeti, amely a távolléti díj 70%-a, adó- és járulékköteles. A szükséges bizonylat a kezelőorvos igazolása, vagy a kórházi igazolás. A háziorvos a keresőképtelenséget legfeljebb öt napra visszamenőleg igazolhatja.

Tehát a betegszabadságot követő időszakra, illetve a kivételt képező jogviszonyok esetére táppénz ellátás jár, amit az állami egészségpénztár fizet, maximuma napi 7 ezer forint, legfeljebb egy éven át. Nem jár táppénz például annak, aki fizetés nélküli szabadságon, gyesen van, nyugdíjas, vagy a keresőképtelensége alatt szünetel a biztosítási jogviszonya.

→ olvasásának folytatása