Betegszabadság vagy táppénz?

Bár mindkettő betegséggel, keresőképtelenséggel kapcsolatos, különböznek, mást jelentenek:

Betegszabadságra jogosult az, aki saját betegsége miatt keresőképtelen, orvosi igazolással rendelkezik, jogviszonya a foglalkoztatóval a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozik (pl. munkavállaló). A betegszabadságot a munkáltató adja ki, amely naptári évenként az első 15 munkanapra jár. Az év közben kezdődő munkaviszony esetében a betegszabadság arányos részére jogosult a foglalkoztatott.

Az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozás tagja, a megbízási jogviszonyban munkát végző magánszemély nem jogosult betegszabadságra; a foglalkozási betegség, az üzemi baleset, a gyermek ápolása miatt,  a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség esetén is az első naptól táppénz jár.

A betegszabadságot a munkáltató fizeti, amely a távolléti díj 70%-a, adó- és járulékköteles. A szükséges bizonylat a kezelőorvos igazolása, vagy a kórházi igazolás. A háziorvos a keresőképtelenséget legfeljebb öt napra visszamenőleg igazolhatja.

Tehát a betegszabadságot követő időszakra, illetve a kivételt képező jogviszonyok esetére táppénz ellátás jár, amit az állami egészségpénztár fizet, maximuma napi 7 ezer forint, legfeljebb egy éven át. Nem jár táppénz például annak, aki fizetés nélküli szabadságon, gyesen van, nyugdíjas, vagy a keresőképtelensége alatt szünetel a biztosítási jogviszonya.

A táppénzre való jogosultság időtartama függ attól, hogy a magánszemély saját, vagy gyermeke betegsége miatt keresőképtelen-e, mennyi ideje folyamatos a biztosítási ideje, illetve korábban részesült-e már táppénzben.

A táppénzszámítás szabályai 2015-től jelentősen módosultak; összegét több tényező is befolyásolja, ilyenek a jövedelem, a számítás alapjául szolgáló jövedelemmel ellátott időtartam (‘irányadó időszak’), a táppénz alapján képező naptári napi jövedelem, valamint a táppénz százalékos mértéke. Újdonság, hogy a számítást a munkáltató által a NAV felé bevallott havi járulékbevallásban lévő jövedelem alapján végzik, ezzel növelve a foglalkoztatói felelősségvállalást.

A pénzbeli ellátás megállapításakor csak a táppénzre való jogosultság kezdő napján fennálló jogviszonyt kell figyelembe venni, aki munkahelyet váltott, annak az előző munkáltatónál elért jövedelmét nem veszik figyelembe, kivéve például ha harminc napon belül visszamegy a korábbi munkáltatójához.

Ha a biztosítási idő a táppénzre való jogosultság kezdő napját megelőzően folyamatos, a táppénz alapját a táppénzre jogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző naptári év első napjától a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző harmadik hónap utolsó napjáig terjedő időszakban az időszak utolsó napjához időben legközelebb eső 180 naptári napra jutó jövedelem alapján kell megállapítani. További, más szabályok vonatkoznak arra, ha nincs 180 naptári napi jövedelem, vagy nincs 180 napnyi folyamatos biztosítási jogviszony.

A táppénz mértéke a biztosításban töltött időtől, illetve az esetleges kórházi ápolástól függően a napi átlagkereset 60 %-a, illetve 50%-a, a táppénz egy napra eső összege maximumának figyelembe vételével.

A munkavállalók táppénz igényét és a munkáltatója felé nyújtja be, aki ha nem kifizetőhely, továbbítja az egészségpénztár felé, ahol 18-21 napon belül feldolgozzák a kérelmet, majd folyósítják a pénzbeli ellátást.

Jó tudni, hogy aki táppénzen van, nincs felmondási védelem alatt, ezért ez idő alatt is közölheti a munkáltató az elbocsátást azzal, hogy a felmondási idő akkor kezdődik meg, amikor a munkába gyógyultan visszatér.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s