1. tévhit: A számlát kötelező aláírni és lepecsételni.
Nem, a számla aláírás és pecsét nélkül is hiteles! Nincsen olyan jogszabály, amely előírná az aláírás, pecsét használatát; bár ezek használata valamiért, tévesen a mai napig gyakori.
2. tévhit: A vevő adószámát kötelező feltüntetni a számlán.
Bizonyos esetekben igen, kötelező a vevő adószámát feltüntetni a számlán. Erről itt írtunk bővebben: https://contr.hu/2015/08/06/szamlazasi-tudnivalok-i-a-vevo-adoszama/
3. tévhit: Kötelező a kiszámlázott termék vagy szolgáltatás VTSz (Vámtarifaszám), vagy SzJ (Szolgáltatás Jegyzék) számát feltüntetni a számlán.
A számlának 2008. május 1-je óta nem kötelező eleme az értékesített termék, vagy szolgáltatás VTSz, vagy SzJ száma! De a számlát kibocsátónak továbbra is lehetősége, hogy akár saját azonosítójára, akár a fenti jegyzékek számaira hivatkozzon.
4. tévhit: A számlát csak kinyomtatva, postán lehet elküldeni a vevőnek.
Ez nem igaz. Ha a számlát a vevőnek e-mailben küldjük (pl. pdf fájl csatolmány), illetve bármilyen formátumban, amit a vevő elfogad és nem tud később módosítani, tehát ha a vevő ezt a küldési módot elfogadja, az szabályos. Az így küldött számlát a vevő kinyomtatva beteheti a könyvelésébe, vagy azt elektronikusan megőrizheti.
5. tévhit: A vevő csak a számla eredeti példányát fogadhatja be.
Nem igaz! 2010-től megszűnt az a szabály, amely megkülönböztette a számla Eredeti és Másolat példányait. Egyben nincs olyan szabály sem, ami kimondja, hogy a számla hány példányban készült, így ezt sem szükséges a számlára ráírni.